Távolrév

Az Árnyas erdőnél még mindig folyik a heves csata, hullanak az orkok és a szerencsétlen munkások is. Az első roham után, megjött a következő adag aprítani való is, de Corvus népének egyelőre nincs mitől félnie, a klánok erejükön felül teljesítenek, s nem restek fejetlenséget teremteni az ocsmányságok között.

Innen a frontvonalról tudósítok továbbra is, a megfelelő belátás érdekében , s még csak véletlenül sem azért mert félek, egy fa tetejéről. Merész harcosaink halált megvető bátorsággal pusztítják a vonuló szörnyeket. Legutóbbi híreink ott maradtak abba, hogy egy unikornis csoport érkezett, a csodálatos lényeket azonban 16 ork megtámadta, nem átallva egyikük vérét ontani, s húsát fogyasztani. A Shayelle klán harcos amazonjai azonban most sem tétlenkedtek, íjukkal osztották rendesen az áldást, nem kis vérfürdőt rendezve, egy farba talált átokfajzat pedig az erdőbe menekült, Rév és a Jaj szépének köszönhetően.
Nem kellett sokáig várni és a Sötét Megváltók is megjelentek a színen, alaposan megtizedelve a lakmározókat. Néhány ork vérszemet kapva megrohamozta a barikádokat és se perc alatt az Érkezők védvonalai mögé kerültek. Érkeznek a PALS bátor fegyveresei is, egy savószín szemű öreg, korát meghazudtolva, rögtön kettővel kezd ki és ügyes cselének köszönhetően nem eredménytelenül, bár a támadók erőfölénye miatt, megízlelték karjának húsát, később megtudtuk becses nevét is, Padan Fain. A vele tartó leleményes hölgyemény különleges taktikát választott, buzogányt fabrikált magának, hogy távol tartsa a rá támadókat, a kővel szétverte a szörny fejét, de szerencsétlen véletlennek köszönhetően a kő elszabadult és kis híján a Vadászok Szövetségének hőslelkű gnómját, Samuel De Layolát találta el, de bátor társa (Aleysha) megmentette őt. Egy másik PALS-os harcos is jócskán kiveszi részét az irtásból, s „mint valami részeg paraszt a falusi mulatságban” hadakozik a rondasággal.
Az északi részen a Dagon Hajósai pusztítják az ellent, gerendák röpülnek, s előkerülnek a fegyverek, elvégre fényesebb a láncnál, hoppá, fánál a kard. Egy férfire (Wargaso) támadó két orkból az egyiket bájos bajtársa, Amelia Haversham vállalja magára.
Mindeközben feltűnt goblinok egy népesebb csoportja is élükön egy sámánnal, ki a legkártékonyabbnak véltet, Lilyana Serendipityt, taszította kínzó fájdalomba átkos varázsával. Nővére Luthieen Ciardha segíteni próbált rajta, de egy ork földre teperte, remélve, hogy perverz vágyait kiélheti a szép amazonon, mint megtudtuk volt már része hasonló esetben, szegény nő vonzza a szörnyeket. Korosabb, ámbár jól karbantartott amazon nőszemély, Aurora Me`anah két nyilat is beleeresztett az igencsak kanos rusnyaságba. A goblin sámán nem csekély károkat okozott, egy tűzgolyóval felgyújtott egy őrpóznát, ennél a pontnál sajnos túl közel voltam az eseményhez, jól meg is perzselődött a szemöldököm.
A csata itt már igencsak a végéhez közelített, a megvadult orkok már mind holtan hevertek, vérbe fagyva, a goblinok és hobgoblinok pedig elvonultak, míg sámánjuk feltartotta a védőket, majd ő is életét vesztette, mikor megérkeztek a Királyi Griffek, kik csőrükkel halálra csipkedték, reméljük ő is annyit szenvedett, mint azon vörös amazon, kit ő kínzott meg.

Tapsoljuk meg hőseinket, Kedves Olvasóim, legyünk bárhol is, hirdessük bátorságuk és rátermettségük, mert igazán kiérdemelték hősies cselekedeteikkel és reménykedjünk, hogy a továbbiakban csendesebben folyik a szörnyvonulás.

Ifj. Távolrévi LP.