Szerzője Regemondó Kalinda
(A távolrévi Dalnokverseny első helyezett éneke)
Dalom szárnyán messze szállok,
tág időn túl, túl a téren,
amikor még nem állt város,
nem élt senki Távolréven.
Puszta föld volt, alig termett,
kopár sziklák homok hátán,
bogáncstövek között tengett
egy-két fűszál, az is árván.
Vad háború tört ki távol,
orkok, szörnyek gyűltek össze,
bősz haragtól, harci vágytól
feltüzelve, hadra kelve.
Könnyűléptű, bátor elfek
népe élt ott, lombsátorban,
fáik között csoda termett:
drága fűszer a vadonban.
Rájuk törtek acsarogva,
szájuk habzott, foguk villant:
elfek népe, íjat fogva
lőtte őket, dőltek sorban.
Hosszú harc volt, véres, káros,
holttest hevert hulla hátán,
nem riadtak el a páros
harctól sem az elfek gyáván.
Bátrak voltak, sorra hulltak,
szörnyfogak közt lelte végét
sok büszke elf, s halálukban
mégis dalolták a békét.
Itt valahol, ott valahol
sebzett harcos, pár gyerek még:
ennyi maradt a romokon,
ennyi élte meg a végét.
Halottaknak tisztességet
sajgó lélekkel szereztek,
elindultak: menedéket
más vidéken hogy keresnek.
Csüggedt fejjel vánszorogtak,
hosszú úton, vész vész hátán:
éhen, szomjan nyomorogtak
esőt nyelvén, mohát rágván.
Jutnak végül folyópartra,
tenger s folyó szögletére,
megpihennek, álmot látnak:
itt nő nagyra elfek népe.
Reggel suttogták az álmot,
szállott a szó szájról szájra,
elmesélték, ki mit látott,
s csoda dolog: mind ezt látta.
Körülnéztek: elcsüggedtek.
Homokbuckán bogáncs kékül.
Hogy élhetnek meg az elfek
fák, virágok, bokrok nélkül!
Távolabbról szép zöld hegyhát
tűnt szemükbe, hogy ott virult.
Dús ligetben terebély fák
árnyékában virág pirult.
Tanakodtak, határoztak:
fel a hegyre nem költöznek,
hanem onnan földet hoznak,
földbe magot telepítnek.
Csöbrökkel és kosarakkal
vonultak a hegyre sorban,
ásták, hozták teli kassal
s gyűlt a jó föld a homokban.
Magért messze földre mentek,
hoztak plántát, elültették,
esztendőre magot termett,
gonddal, kedvvel nevelgették.
Tavasszal virág nevetett
minden sarkában a parknak,
elnevezték ligetüket
éppen ezért Kisasszonynak.
Eltelt munkás évük számos,
hír kelt elfek ligetének.
Felnőtt köröttük egy város,
s lett az őse Távolrévnek.