Minden bizonnyal nem ismeretlenek a nyájas olvasók előtt azok a sajnálatos, nyugtalanító, és baljós események, amelyek szép városunkat sújtották. A közelmúlt eseményeit szemlélve lassan olyan érzése lehet a derék távolrévi polgárnak, mintha ismét egy ork ostrom zajlana, csak éppen nem egyszerre, nagy rohammal, hanem sok kis apró, szétszórt ütközettel. És nem a városfalakon kívül, hanem mindenütt…
Kezdődött a baljós események sorozata a városunkba menekült elf nép hajóinak gyalázatos elrablásával, sok társuk keserű halálával; majd folytatódott mindez az Iparosnegyed felégetésével, ork hordák, és más szörnyek betörésével, mindeközben a Belső városban zajló zavargásokkal, amelyek végül is jó királyunk, Nogas de Lauron életét is kioltották. Az Egyetlen fénye kísérje lelkét a nagy függönyön túl! És a nagyobb bajok között sok kis apró-cseprő baj, gond, tűzesetek, éhezés, rablások, romló közbiztonság keserítette Távolrév kegyes lakosainak mindennapjait. Csak remélni tudjuk, hogy az új helytartó, Sonir Norend úr, aki viselt már szenátori és magiszteri hivatalt is, lesz elég erős, bölcs és megfontolt, hogy a várost kivezesse a sors ezen csapásainak gyilkos örvényéből.
De a békességet és nyugalmat áhítozók nem lesznek magukra hagyva a küzdelmükben, hiszen akadnak még a városban olyan erők, amelyek mernek és képesek kiállni a rendért, az építő előrehaladásért, a lakosok nyugalmáért és biztonságáért. Az Egyetlen isten mutatta úton haladva, a Globalis Exescitus – Falka a közelmúlt vészterhes időszakában is szilárdan tartotta magát az elveihez, a tökéletességre törekvéshez – és nem csak ahhoz, hogy saját maga elérje ezt, hanem ahhoz is, hogy Távolrévet is hozzásegítse mindehhez. És bár egyetlen társaság – álljon akármilyen kiváló harcosokból, és kísérje bármilyen hatalmas isten áldása a léptüket – sem lehet képes önmagában megváltoztatni egy egész város, ennyi rengeteg lélek dolgainak folyamát, azért a Falka több, jelentős sikert könyvelhetett el a közelmúltban, ami igazán üdítő a sorozatos kudarcok miatt elcsüggedő léleknek.
A GEF Dagonitái merészen üldözőbe vették az elf hajókat elrabló latrok csapatát, a Bosszúálló nevezetű hajókukkal sikeresen elfogták az egyik kalózhajót, és öt foglyot hoztak vissza a Kikötőbe, hogy további kihallgatásoknak vethessék őket alá.
Egy elkötelezett Egyetlen hívő titkos információi alapján a Falka a nyomára bukkant ősi ellenségeinek, a Vadászok Szövetségének, és egy jól kivitelezett akcióval megsemmisítette az árulók, Aidan Scorpione elveszejtőinek a fészkét, és végzett az ott lelt latrokkal. Túlélő, menekült nem volt, így most már bizton kijelenthetjük azt, amit a Vörös Erőd katasztrófája után még csak remény leni mertünk: egy alávaló fejvadász társasággal kevesebb van Távolrévben, immáron nem tűnik fel többé a gyalázatos jelmondatuk senki mellére tűzve.
Amikor riasztás érkezett a Híderődtől, a betörő szörnyek felől, valamint az Iparosnegyedből, az ott pusztító tűzről, sem a Falka harcosai, sem pedig a Dagonita tűzoltó brigád nem habozott azonnal a helyszínre sietni, hogy legjobb képességeik szerint küzdjenek a lángok, illetve a betörő szörnyek ellen. Az elf népek kiváló íjászain túl, a halálos közelharcba igazából csak a GEF harcosai bocsátkoztak, néhány merész helybéli kíséretében. A Falka harcosainak remek felkészültsége és messze földről híres merészsége most is megtette a magáét; példamutatásuk és helytállásuk pedig a többi védőt is hősies helytállásra ösztönözte.
Mindeközben a Belső városban is tombolt az erőszak, de ott távolrévi ölt távolrévit; a Híderőd hős védői ezekből a gyászos csatározásokból kimaradának, hiszen számukra a városuk biztonsága sokkalta előbbrevaló volt bármiféle kicsinyes, belső civakodásnál.
Az orkok ellen győztek – az egymás kezéből osztogatott halál ellen nem tudtak. Mert a halandó léleknek, még a legkiválóbbnak is, megvannak a maga korlátai…
Mindezekkel együtt a nyájas olvasó láthatja, hogy történtek a város és népei érdekeit védő események is a közelmúltunkban, hogy akad azért olyan erő, olyan csapat, amelyik képes és hajlandó kiállni az elveiért, amelyikről pontosan lehet tudni, hogy mire lehet tőlük számítani, hiszen az Egyetlen isten által kijelölt utat járják, akinek a tanai mindenki számára ismeretesek és elérhetőek.
Sajnos, mindezek ellenére akadnak még oly elvetemült lelkek, akik méltatlanul a szájukra veszik az Egyetlen isten nevét, és galád tetteket követnek el, a törvény és az istenség álcája mögé próbálván elrejtőzni. Hírét vettük, hogy két asszonyszemély, egy férfiember és egy csapat fél-ork kíséretében, kiürítették a városi gabonaraktárakat, városi törvényekre és az Egyetlen istenre hivatkozva. Ezúton szeretnénk nyomatékosan felhívni Távolrév nyájas lakóinak a figyelmét, hogy az Egyetlen isten soha, egy éhezőtől sem tagadja meg az élelmet, nem tesz különbséget nemes, vagy nemtelen, gazdag, vagy szegény, hívő, vagy a lélek más útját járó személy között! Sem a Falka, sem pedig a Primus Inquisitaire maga nem végez semmiféle ilyen jellegű hivatali munkát a városnak, így bármely, az Ő nevében végrehajtott ál-hivatalos akció csak galád csalók műve lehet!
Az ilyen csalóknak pedig csak azt tudjuk üzenni: az Egyetlen segedelmével, meg fogunk találni benneteket!…
Az Érkezés 506. évének, a Háborúk havának 16. napján
Tilarna of Fire
a GEF krónikása
az Egyetlen papnője