Érdekes sziklaöböli fajzatokat hozott az este a tenger én mondom. Egyre többen jönnek, egyre több halszagú tengeri patkány. Azt mondják kalmárkodni akarnak, de nem fog kelleni több csak pár hét, és már katonákat fognak állomásoztatni a városban, úgy bizony!
Azon a ködös estén is láttam, hogy jött pár, biztos hogy katonák vótak. Az egyiken a Szellemlovagok köpenye volt, és valami Mor-Bainnek nevezték.
Áruló fajzat az is, biztos annak a vahadellenes újsziklai hősködőnek a kölke.
A sziklaöböli katonák este kúsznak be a városunkba, s a kígyóikat nappal melengetjük magunkhoz, hála a városvezetőknek!
Helytartó mi? Fúj! Tengeri Céhes bérenc, aki egy tengeri disznóért, eladná még a Citadellát is. Távolrév a Távolrévieké, mi gürizünk itten. Mi próbálunk életben maradni. Elvesztettük Fehérhont, elvesztjük a Kikötőt.
A Nemesnegyed meg egyre csak fényesedik, bálok, ünnepségek, lakomák, puccos alakok. Vajon miből van pénzük? Nah miből? Megmondom én abból, hogy eladják a VÁROST! A mi városunkat.
Követeljük Távolrév régi Dicsőségének visszaállítását, nem akarunk egy Porfészekben élni, amelyiket bármikor bekebelezheti Ötbánya vagy Sziklaöböl!
Aláírás:
A nép ”vén fia”