Távolrév városában nincs király. Királynő van, méghozzá Rebeline Invictus őfelsége, mindazonáltal igen megdöbbentő, hogy már mindenféle hitvány alak az uralkodónő szolgálatába állhat, és felöltheti a Gárda egyenruháját. Draco Von Howersfiel, nyíltan kijelentem, hogy egy utolsó, nyápic senki vagy. Leveled olvastán felkerestelek a Főnixfészekben, és mint magad is hallhattad, elfogadtam a kihívásod. Ám te, bizonyosságot téve szégyenletesen gyáva természetedről, nem mertél kiállni velem. Bár ezt előre sejthettem volna abból, hogy klánod területére invitáltál, hiszen minden kicsit is becsületes érkező semleges területet ad meg egy párbaj helyszínéül, nem olyat, ahol hemzsegnek a cimborái. Miután akkor nem mutattál hajlandóságot a párbaj nyélbe ütésére, ígéretemhez híven vártalak az Arénaszínházban. Azzal, hogy nem jöttél el, sokadjára erősítetted meg, hogy egy szemernyi bátorság sem szorult beléd. Nem is vesztegetem tovább sem az időmet, sem a szót egy ilyen tohonya alakra, egyszerűen az egész Királyi Gárdára nézve hatalmas szégyen az, hogy egy ilyen anyámasszony katonája a soraiban szolgálhat! Te sem igaz ember, sem férfi nem vagy, mindazonáltal köszönöm neked, hogy te magad bizonyítottad be szavaim igazát!
Zatharris Dequl`ir, a “rágalmazód”