Minap kimerészkedtem a piactérre, friss áru, és ropogós pletykák ígéretében. Nem is kellett sokat várnom, miután betértem az első árushoz, és szóba elegyedtem vele, pár röpke dicséret után a satnya zöldségeire, már nem is tudott ellenállni természetes bájomnak. Láthatólag meglehetősen izgatott volt az asszonyka, kerek, pufók arcán izzadtságcseppek fénylettek, és a reggel még szoros kontyból is ki-ki állt pár tincs. Közelebb intett magához, és nem voltam rest a szagokat tudatomon kívül hagyni, s meghallgatni a mondandóját.
- A kisasszony még nem is hallotta a pletykát?! Sebaj, én is csak most reggel hallottam! Tehát, jöttem szép békésen a sárgarépáimmal a piacra, amikor leintett drága anyám jó barátnője, Mugold, hogy hallottam-e a pletykát. Hát biza, akkor még én se, de figyeljen csak! Megbízható forrásból tudom, hogy a Kancellár úr, és egy hozzá közel álló gnóm már biza háááárom éjszakát együtt töltött! Úgy ám!
Nem csoda, hogy annyira gyöngyöztek hát az asszonykán az izzadtságcseppek, az én szemeim is kíváncsian csillogtak ám! Végül, az információ kedvéért vettem is kettőt az ócska sárgarépáiból, végül is, gondolni kell a következő napokra is.
Ám kedves olvasóim, lehet hogy nem szorulunk már többé a piactéri kofák satnya zöldségeire, hanem mi, gnómok is megbecsült részei leszünk a társadalomnak! Nincs hát fényesebb bizonyítéka, mint hogy még a kancellár is ágyasává tett egyet! Persze, arról nem szól a fáma, kit, csak hogy közel áll hozzá. De hisz ez nem érdekes, talán legközelebb már ez is a fülembe jut.
Most viszont, eljönni látszik a gnómok ideje!
Bruborgh Völcse, független gnóm pletykafészek