Éltem homály fedte, szürke köpeny testem,
Vittem üzenetet, gyiloksorral telve.
Nevem Desmond Fuqua, nem hallhattál rólam,
Derék olvasója, ez vésett soroknak.
Mit átadnom kellett, ennyi volt szövegben:
“Járok el egy ügyben, kényes és személyes,
Beteljesül jóslat, ma lészen halála!”
Ezt szemébe mondtam, asztal előtt állva.
Szót tettem követte, fölötte repültem,
Biztos voltam benne, varázstűm elérte,
Felborult falap, kezekből vér fakadt,
De a bérem kudarc, mert ő élve maradt.
Oh, utolsó percek, de gyors leperegtek!
Fájdalmat nem érzek, ütések bár érnek,
Amit hoztam másnak, kapom beajánlva,
Lelkem elszakajtva, átjut másvilágba.
Mi maradt belőlem, nyert nyugvást földben,
Fejem felett herceg, lugasban lépdelhet.
Pillangó megsirat, táncol rózsaillat,
Viola köszönt majd, ha eljön a tavasz.
Betű, egyetlen egy, jelzi eredetem,
Ha szavam követed, sírom meglelheted!
Amit hátrahagytam, kevéske pénz, arany,
Medál volt nyakamban, mit megformáz, az: “A”.
Bűnös, ki felbérelt, lelke talán veszve,
Indulata méreg, karja tettre renyhe!
Sorsban megnyugodtam, tettem, amit tudtam,
Kire rátámadtam, bocsánatát adta.
Utolsó társ nekem, hitem és reményem,
Hogy jut megérdemelten, Thrillionba lelkem.
Soraim leírta, helyemben a lovag,
Intés hasonlónak, emlék utókornak.
(Morganus Yl Chays)