Mélyen tisztelt királynőm!
Sajnos bizonyossággá érett bennem, hogy felséged barátsága mit sem ér, és amit a fajok együttéléséről mondott nekünk egykor régen üres pelyva csupán, amit rég elragadott a szél.
Második ízben tartóztattak le vádemelés, tárgyalás, vagy bármi egyéb nélkül. Nem emlékszem, hogy valamelyik nemesével vagy tanácsosával valaha így bántak volna (de ha mégis, akkor is kikérem magamnak). Mind két esetben a hadmester élt vissza a hatalmával, és ön első ízben is elengedte a füle mellett a panaszomat. A második ízben viszont a büszkeségem már nagyobb, mint az ön iránt érzett szeretetem, tiszteletem és lojalitásom.
Ezennel lemondok minden tisztségemről, illetve a piactér gnómjait megillető területi és egyéb jogokról - bár amúgy sem érnek semmit -, én magam pedig elhagyom a várost, mely nem becsüli meg gnómjait. És mindaddig nem is térek vissza, míg az engem ért sérelmek miatt méltó elégtételt nem nyerek. Mivel erre kevés esélyt látok, ezért egyúttal ezúton mondok istenhozzádot felségednek!
Üdvözlettel:
Cikornya Smukk
- - - - -
A mai naptól fogva Cikornya Smukk nem tagja többé a királyi tanácsnak, felbontatik a szövetség, amit a királynő a gnómokkal kötött, a piactér új úrnője: Greifi Grisnackh lészen.
Cikornya Smukk kegyvesztetté vált a királyságban, nem lépheti át büntetlenül Távolrév és a várost övező birtokok határát.
Aki Cikornya Smukkot házába engedi és őt bújtatja, hasonlóan kegyvesztetté és földönfutóvá válik.
A királynő akaratából.
628-ban, az Érkezők havának 24. napjától
“Közhírré tétetik, adja tovább mind, ki hallja, Érkezők apraja s nagyja: a Szellemöböl Szabadegyetem, végre s valahára, megnyittatik minden tanulni vágyó, avagy tanító tekintély előtt! Az érdeklődők ünnepélyes fogadására, evésre-ivásra, beszédes társalgásra, mód s hely adatik Sziklaöbölben, azon belül is a beszédes nevű, Torkos kerületben, Szellemlovagok rendházában, annak is udvarában! Az Érkezők hava legyen az Érkezőké, huszadik és még negyedik napján különösképp, reggeltől kifulladásig, nyitott kapuk mögött, szabad a térség tudománynak, s bút feledni vígadással, jó társaságban!”
Ki a rikkancsok szavai mellett, kíváncsi többre is, az némi utánajárással kiderítheti, hogy bizony igaz a hír, az egykori Hét Lovag Vívóiskola példája nyomán, ismét szárba szökken az örök kezdeményezés a Szellemlovagoknál, hogy legyen gyakorlásra, tudáscserére hely, elérhető mindenki számára, ki elsajátítaná fegyvere használatát, képezné magát hadi vezetőnek, vagy épp szerény gyógyítónak, szorgos kézművesnek, mások megsegítésére s javára. A Szellemöböl Szabadegyetem azonban, túlmutatna elődjén, s nem csak azzal, hogy a négy tanulmányi gyülekezete, -név szerint: a Bestiárius Fakultás, Fegyverforgató Fakultás, Gyógyító Fakultás és a Polgári Fakultás-, szélesebb palettáját nyújtaná tudományoknak, művészeteknek, mesterségeknek és mesterfogásoknak. Szemlélete merőben új, mely nem csak Sziklaöbölre tekint érdeklődése tárgyaként, működése biztosítékaként, de bizony egész Corvusra, és bizonyos tekintetben, inkább csak szervező erőként fogna össze, megannyi lángelmét, ragyogni vágyó fényt, helytől s hovatartozástól függetlenül. Mert a tudás nemesít, nevel, nemzővé tesz meddő gondolatokat, nem ismer lehetetlenséget, legfeljebb kihívásokat! Az Érkezők megmaradásának feltétele az együttműködés, ezt egyre többen látják s érzik, így a városok között, kapocs kell, legyen a műveltség igénye s a közkincs közös gyarapításának gyakorlata is. Ezen szellemben várja a Szabadegyetem leendő tanulóit, oktatóit, vendégelőadóit egy közös munkálkodású páholynak, s a Szellem lovagjai, nem csak polgártársaik köréből, de minden földekről!
.:: Mágus-csata az Álarcosban! - Avagy a boszorkánymester tombolása - Avagy egy igen érdekes grill-parti ::.
Pár napja még sokan örültünk a dűlőn felhúzott fogadónak, mondván ide nem ér el a városőrség keze, azt tehetünk, amit akarunk! Hogy ez mennyire igaz, csak ma tapasztaltam meg. Gyanútlan vendégként tértem be az Álarcosba még kora délután környékén, az egyik legeldugottabb zugban húzva meg magam. Sokan voltak, többnyire sötételfek, de ez nem lepett meg, hiszen tudtam jól: a Zsebmetszők jöttek ide a néhai Ötbányáról, talán azzal a céllal, hogy itt éltessék a Mantikórt tovább. Ám ahogy az események alakultak megváltozott a véleményem. Csendes iszogatásomból egy irdatlan ordítás vert fel, nem mondom, azonnal felborítottam a drága májmetszővel teli poharamat. (Nincsenek túl jó állapotban az idegeim mostanság.) A lassan kibontakozó jelenetek sorozata előbb szimplán meglepett, majd ahogy egyre több szereplőssé vált a rögtönzött színdarab, kicsit beljebb húzódtam a sarokba. Nem én vagyok Corvus hőse, nincs rajtam feszülős hacuka sem, miért kellett volna szembeszállnom egy dühöngő mágusmesterrel? Ám egyszerű szemlélőként legalább elismeréssel adózhattam a világunkban ismert mágikus támadások színes palettájának. Volt minden: tűz, víz, szél.. Ez utóbbi megviselte a könnycsatornáimat és a légutakat is, hiszen olyan kisebb homokvihar támadt fel a fogadóban, mely csak Pormederben lehet mindennapos. Mit ne mondjak, hatásos bemutató volt, az egész pikantériáját az egyik nőstény szolgáltatta, aki egy marék fűszert dobott a hím képébe, majd fogadó másik sarkából egy -vélhetőleg alkohollal teli- égő üveg szántotta át a por-homok-izzadtságszag és alkoholpárlatoktól terhes levegőt. Az eredmény nem maradt el, a tomboló mélységi mágust kisebb tűzfal választotta el a vele szembeszállóktól. Ügyes vízgömbbel folytatta el a lángokat, ezután minden összemosódott: sötét lett, hiába pislogtam, nem láthattam semmit sem, kivéve valami szikrázó tárgyat a földön, illetve a Boszorkánymester lebegő alakját. Megigézve bámultam a jelenséget, mire újra feleszméltem, már egy meztelen nő hevert a földön. Újabb mélységi.. A Zsebmetszők volt vezetője eltűnt. De hova? Hova lett Ren Despana? Ki ez a lány? Valami nem stimmel, a távozás díszes mezejére lépek hát…
Mikor a fogadóból kifelé slisszolva elkaptam kérdésemmel egy igazán zaklatottnak tűnő, ám formás mélységi nőszemélyt, az csak mordult egyet, majd kezében egy pohár vízzel a másikhoz sietett. Mindig mondtam én, hogy fura népek ezek a boxosképűek!
Egy, az Árnyak szülöttei közül
A pormedri Lángrózsa bárd versenyt szervez, a Törpék havának hatodik napjára! Nevezni lehet költeményekkel is és mesével is lanttal, hárfával vagy anélkül. A fődíj 20.000 arany, amit a Sivatag Virágai ajánlanak fel a legjobb bárdnak.
A vendégeket egész este ingyen étellel és itallal, illetve akciós dohánykínálatunkkal várjuk!
Jelentkezni lehet üzenetben, amit Urami no Hananak, a Lángrózsa tulajdonosának kell címezni.
Sok sikert mindenkinek!
A Sivatag Virágai
A piactéren még mindig hatalmas ricsaj uralkodik, ahogy mindig is, de most nem egymást próbálják túlordítani az árusok, hanem mesélgetnek. Ahogy vége az egyik történetnek jön is a másik…
- Te! Én mondom neked ezek egyre nagyobbak.
- Kikről beszélsz? Vakarászta fejét kérdőn a másik.
- Ezek a Mézesek mi is a nevük?
Tette fel magának a kérdést az árus majd hamarosan meg is válaszolta azt.
- Kaptár Kereskedőház. Mondom neked, amikor először idejöttem még csak egy kis bódéjuk volt. Most meg már rendeléseket vesznek föl. Házhoz mennek. Ezek vérbeli Kereskedők ám. Annyi mézet adnak el egy nap alatt mint amennyi kelmét eltudok adni én egy jobb héten.
Én mondom bármire fűlik a fogam, ezek megszerzik, képesek és megszerzik, ha szépen kéred. Na meg ha megfizeted.
Tette hozzá az árus majd nagyot kanalazott a Kaptárosok mézéből, mely azonnal mosolyt csalt saját arcára. Ha már megteheti, miért ne vegye ki ő is a részét a jóból.
Tisztelt elfek és fél-elfek!
Ezennel hivatalosan is meghirdetem a lehetőséget, hogy felvételt nyerhettek a híres holdfa íjászok tagjai közé!
Leszerelő társaim helyére szeretnénk új tagokat toborozni, kik megújult erővel és lendülettel segítik a helyi elf közösséget.
Kiket is keresünk?
- a holdfa íjász hadosztályba gyalogos és újonnan alapuló lovas egységekbe íjászokat
- a kisegítő csapatokba gyógyítókat
- ha szükséges, lelki segítséget nyújtó, Természet erőiben (bár nem kizárólagosan) hívő papokat
Amennyiben a hirdetés felkeltette érdeklődését, kérem jelentkezzen az alábbi helyek egyikén:
- a távolrévi Kisasszonyligetben, Xeras Darlan, a távolrévi Elf Fejedelemnél, távolléte esetén ugyanitt nálam
- a fehérhoni Elfek Ligetében, nálam
Üdvözlettel:
Darnath Grandfalcon íjászkapitány
Hogy mik vannak! Hogy mik vannak! Mi? Hogy, hogy mik? Hát, ha te nem tudod, akkor majd én megmondom…
Az van, hogy… a dűlői félorkság lelki békéjére már egy igazi sámán felügyel, aki konok hallgatásba burkolózva várja a testi-lelki segélyre szoruló féllényeket. Különlegessége, hogy ő maga gnóm, de ennek biztosan semmi köze ahhoz, hogy a forgalma a jeles sámánnak csekély. Úgy fest minél nagyobb terület és szabadság a félorkok jussa, annál kevesebben lesznek… alig lézeng pár a dűlőn, és ők is mintha téli álomban lennének. Persze lehet, hogy csak merev részegre itták magukat. Én magam is felkerestem a neves boszorkánydoktort, a szellemek jó cimboráját, de a hallgatás mestere nekem se mondott semmit (még a bokán rúgása ellenére sem). Végül úgy kellett hazaindulnom, hogy beláttam, nem is olyan nagy a probléma, amivel felkerestem Czinkos mestert a sátrában, és nekem is jobb, ha hagyom, hogy magában alkudozzon tovább a szellemekkel. Ki tudja milyen csúfságot szabadítana a világra, ha netán kinyitná a száját és megszólalna az üres pálinkásüvegek és a megrágcsált hagymák lelkes gyűjtője?
De van ám más is! Az van, hogy… Ethan Garole, a révi csapatok főparancsnoka, elhalálozott. Ne gyászoljátok sokáig! Aljas zsaroló volt, aki koholt (és teljességgel alátámasztatlan) vádakkal csukatott le jeles Érkezőket és díszpolgárokat. Azon se csodálkoznék, ha a „hőst” a sajátjai lőtték volna le, majd a goblinokra kenték, mint Mara Taylor a Révkapura a piros festéket (lásd lentebb). Utóda csakis alkalmasabb személy lehet, bár fogalmam sincs, hogy ki az. Eddig minden esetre nem tett semmit, és már ez is több, mint amit elődje valaha is.
Van ám más is! A sufniból előkerült egy másik parancsnok is, ezúttal a holdfa-íjászoké. Nem kell sokat rágódni ezen, az elfek békeidőben sosem kavartak sok vizet. Bőven elég, ha kéznél vannak a háborúban. Megjegyzem magam is keresek parancsnokot a gnóm hadtestem élére, mivel városunk egyetlen valamirevaló verekedős gnómja, Ens Ranzó lemondott erről a tisztségről (is). Szegény Ens kóros megunhatnékban szenved, és bár jelenleg jogilag még kancellár, eltűnése a közéletből azt mutatja, hogy újra kitört rajta a megunhatnék. A lelkes jövendőbeli kancellárok már kilincselhetnek őfelségénél, mert ha szimaton nem csal, hamarosan megint új kancellár kerestetik majd a palotában.
És ez még semmi! Felszentelődött városunk legújabb temploma, ami a Tűz nevet kapta, vagy inkább birtokost, csak lemaradt róla az, hogy –nek. De azért most tegyük ki: szóval a Tűznek a temploma. A részleteket mellőzve a tömör lényeg, hogy Wosley főapát – a káptalan korábbi rendeleteivel szemben most – kebelére ölelte Corvus megannyi hitét és vallását. Liberális Paulus-fordulása csak a keményvonalas (majdnem)legősibb szentély lovagjai között talált ellenkezésre, a tömegek ellenben lelkes mormoló imádsággal fogadták. Rebeline királynő is szólott és teljesen érthetetlen okokból újfent tovább növelte a hercegek amúgy is végtelenbe tendáló sorát. Valami különös oknál fogva ugyanis Rév minden nemese herceg, de hogy miért, mi alapján és hogyan lettek azok, senki sem firtatja (és nem is tudja). Minden esetre a két legújabb herceg (akik valami okból eddig még nem terjesztették magukról, hogy azok) Adriánusz Lyen-Mort (feltűnően morci volt az egész szertartás alatt, és szemtelen módon egy gnómnak integetett a főatya beszéde közben), akit övéi szerényen csak nagymesternek szólítanak, és Zénó Castillió gárdakapitány, akit övéi csak Zénónak szólítanak, azt hiszem.
És még! És még! Mézárusok bandája lepte el a piacteret, de gaz módon nem fizettek egy fia aranypetákot sem a Gnóm Enklávé számára, holott ez minden árus kötelessége lenne. Talán rosszul megy bolt, vagy csak lusták kigazdálkodni azt a 100 aranyat a költségvetésükből, ki tudja? A kofások már morgolódnak a jogsértés miatt, és Pigmalion, a disznókondás már löncshangulatról óbégatott, társának, Malackovnak. Jonatán, az almás kofás asszony férjura pedig arról beszélt, hogy érnek már a rohadt almák. Ugyanitt a Misztikus Maszkos Mágus némi nyomás hatására végül csak kifizette a bérleményt, ezzel egy csapásra barátságos szomszédokat szerezve magának. A neves jós arról nem beszélt, hogy miért nem látta előre, hogy az Enklávé piaci placc vámszedői fel fogják keresni.
Még az is van, hogy új fogadó nyílott, igaz nem a városban, de a környékén. A Fogadó az Álarcoshoz hosszú idő után az első konkurenciája a Révkapunak. Városunk jeles polgárságát pedig nem holmi kiállításokkal, rendezvényekkel, a békés italozás ígéretével csábítja, hanem a városőrség hiányával. Bár a nép, az istenadta nép lustaságát ismerve lehet, kevesen vállalják majd, hogy elzarándokolnak a dűlőig egy jó kis kocsmai bunyóért.
Menet közben a Révkapu is megújult. Állítólag a néhai tulaj, Rawak sötét árnya (mint várunk egy barlangban barnult elftől?) végleg tovaszállt, és már csak a múzeumi érdekességként mutogatott rózsaszín szőrös hintó emlékeztet a nemi betegségben elhunyt jeles kanra. Pardon, hímre. Az egykor kormos, füstös képű tulaj fogadójának kormos és füstös falait is pirosra cserélik (talán ezzel emlékezve meg az itt tombolt tűzről, amit egy tűzgolyó segítségével bélgáz-robbanás okozott… hiába, a bab káros hatása). Táncosnők és művészek hona ez, kellő mennyiségű ledér hölggyel kiegészítve.
És végezetül még az is van, hogy Armida hercegnőt hamarosan férjhez adja a felsőbb politikai érdek. Pormederi barátainkhoz kerül, valami helybéli nevenincs nemes oldalára. Sajnos (úgy tudja a fáma, vagy inkább úgy nem tudja, hogy semennyire) háztűznézőben nem járt az illető, ezért a nevét balladai homály fedi. Távolrév ékének távozásának hírére számos jeles korábbi lepedőakrobata jelezte örök szüzességi fogadalmát. De nem kizárt, hogy előtte azért még megpróbálkoznak a hercegnő elrablásával. Őfelsége viszont minden bizonnyal minden eshetőségre felkészülve, erős fegyveres kísérettel engedi majd útjára eladósorba jutott leányát.
Cikornya Smukk, heti hírharangozó
Hallottátok? Ugye, hogy nem! A minap mesélte egy kereskedő, aki Fehérhonból Révbe tartott és egy helyen valami oknál fogva rossz felé kanyarodott. A szeme meg állítólag kerekedett! Új fogadó nyílik azon az úton, Révtől félnapi járóföldre! A tehetősebbek persze mehetnek gwuffháton is…
Azt is mesélte ez a kereskedő, hogy minden van ott mi szemnek, szájnak ingere! Finom étek, mézbor, mohaser, úgy ám!
És képzeljétek csak! Állítólag nem járnak arrafelé városőrök, ez ám a jó kilátást! Hehe, egy kis bunyó, egy kis csetepaté. Hajaj, azt hiszem gyakori szállóvendég leszek a Fogadó az Álarcoshoz nevezetű helyen!
Megállapítható, hogy tekintélyes tömeg tette tiszteletét a város új templomának avatásán. Igen örvendetes ez, azt igazolja, hogy mégsem veszett ki a nagybetűs HIT Rév polgárainak purgálandó lelkéből. Bár a rossz nyelvek szerint csak a szokásos magamutogatás volt a cél… ha tudnád nyájas olvasóm, hogy én magam is micsoda méretes farhátba tenyereltem véletlenül, amit csak terebélyesebbé tett a megannyi puff, fodor és csipke! Az első tesztek amúgy azt támasztották alá, hogy a derék dáma még nem hallotta azt az aforizmát, hogy nem a méret a lényeg, ezért tetette még nagyobbnak a farizmát. Akárhogy is, de felépült a templom, ami a Tűz Templom hangzatos nevet kapta. Mint mindannyian tudjuk az Éj templomát pótland húzatott fel szorgos kezek által. És erős bennünk a remény, hogy az éj templomával szemben ez már valóban mindenki temploma lehet (mint tudjuk a neves elődöt a Gef kisajátított saját használatra, önnön fanatikus szektásain kívül nem is tűrtek meg nagyon mást a falak között). Az építők – roppant előrelátóan – úgy tervezték és építették, hogy többet egy gnomovahidens se rakhasson tojást a tetejére. Ezzel megelőzve esetleges második eljövetelt. Ne mondja senki, hogy a Révi vezetés nem tanul a hibáiból! Az unalmas történelmi frázisok helyett azonban következzenek az érdekességek. Hallga! Pontosabban fogalmazva: Olga…
További érdekességek:
- Mort (aki annak a szektának a vezére, akik szerint a majdnem legősibb szentély a legősibb) gnómokat gáncsolt a templomban, és szava- illetve orrahihető tanúk szerint kutyagumiba lépett még a Belső városban (a lábát pedig egy nemes dáma uszályába törölte).
- Zsann lovag lógó orral érkezett. Azt beszélik azért, mert a magasb politika érdekében kényszerházasságra kell kényszerítenie sok szem lánya közül az egyiket, a bűbájos Armidát. Pedig ő az élő példa rá, hogy a szerelem vak (bizony olykor még egy olyan orrot is kitakarhat, mint az övé), és néha még királyi nászokban is szerephez jut. Hisz őfelsége, Rebeline Invictus sem politikai érdekből házasodott… de úgy fest, nem kívánja, hogy ugyan ezt a hibát gyermeke is elkövesse.
- Wosley főapát megnyitó beszédében külön kiemelte a gnómokat, ezzel tovább táplálva azt a pletykát miszerint alacsony termetét, éles eszét és bő lére eresztett szónoki hajlandóságát gnóm nagyanyai ágon örökölte. Mellékesen megemlékezett azért a többi fajokról is, illetve szokás szerint őfelsége nagyságát dicsőítette, méltányolta és tovább nagyította. Egyúttal és korántsem mellékesen pedig, a káptalan képtelen döntéseit, az, aki nincs velünk, az ellenünk van elvet, megfúrta. Éljen a vallás szabadsága! Ezt is újra megéltük! (már, ha volt már ilyen…)
- A templom avatására még távoli vidékekről is elzarándokoltak egyes lelkes hívek. Én például biztosra veszem, hogy láttam a megnyitón Harolson Heroldot, aki mellékesen a Szellemlovagok klán heroldja (szakmabeli neve van, de mi lesz, ha előléptetik egyszer a címertan jeles szakértőjéből mondjuk… lovaggá?)
- Őfelsége vörös bársonyba öltözött, mely úgy ömlött végig (korához képest) jól tartott testén, akár az eleven láng. Számos hadfi és szemét kurtizánokon megedzett nemes férfiú egybehangzó véleménye szerint a legcsodásabb hölgyemény volt (még mindig) a megjelent fehérnépek között. Szépségéhez csak saját lányainak bájait merték hasonlítani (már csak az udvariasság végett is).
- Többen megjegyezték, hogy a rendíthetetlen baka, őfelsége elsőszámú utaskísérője, Tirloch Germit, feje szokatlanul kicsinek tűnt méretes vállvasai között. Csak is ennek tudható be, hogy többen kuncogtak a királyi pár és kísérete bevonulása közben.
Csaknem bizonyosan folytatása következik… (galambposta-fordultával)
Cikornya Smukk, független gnóm jegyzetelő
Közhírré tétetett a Tűz Templomának felszentelésén!
Őkirélyi fennsége, I. Rebeline királynő akaratából hűséges szolgálatért és e templom felépítésében való buzgalmáért Adrian Lyen-Mortnak, a Thrillion Kapui Lovagrend nagymesterének, valamint Zeno Castillonak, a Királyi Gárda és a palotaőrség parancsnokának hercegi cím és birtok adományoztatik!
Kelt, 628-ban, az érkezők havának idusán